Big hug:Niki
Arcomon éreztem a napégető sugarait, ami már
így reggel hatalmas mosolyt csalt az arcomra, hiszen Londonban ritka a
napsütés. Azonnal a fürdő felé vettem az irányt ahol elvégeztem a reggeli
"rituálémat" Miután ott végeztem nekiálltam valami elfogadható lenge
ruhát keresni (Ruha :3).Mivel ilyen jó idő volt gondoltam beülök egy
közeli Starbucks-ba majd a vidámpark felé veszem az utam. Te jó ég hány éves
vagyok én?! Na, mind egy abból soha nem lehet kinőni. A kávézóban csak egy
helyet találtam egy fekete kapucnis, napszemüveges srác mellett.
- Szia, leülhetek? - kérdeztem.
- Persze! - mondta
boldogan - Ilyen jó időben jó jön a társaság. Ilyen szép napon miért nem kint
vagy a szabadban? - kérdezte közvetlenül.
Csak reggelizni
jöttem. - mondtam átvéve közvetlenségét - Utána gondoltam elmegyek a vidámparkba.
- Veled tarthatok?-
kérdezte félénken (?).
- Csak akkor, ha megmondod,
hogy hívnak. - mondtam kedvesen.
- Ígérd, meg hogy nem
sikítasz. - mondta nyugodt hangon.
- Miért sikítanék? - kérdeztem.
Abban a pillanatban
levette a kapucniját és a napszemüvegét. Rám tört az érzés mintha már láttam
volna valahol, de nem tudtam, hogy hol.
- Nem ismersz meg? - kérdezte
meglepetten.
- Mintha már láttalak
volna valahol, de nem ugrik be hogy hol. - mondtam és elgondolkodtam.
- Láthattál,
mert a(z) One Direction nevű brit fiúbanda egyik énekese vagyok. - mondta
szerényen mosolyogva.
- Nem ismerlek
titeket. - mondtam - De a nevedet még mindig nem tudom. - nevettem el magam.
- Én se tudom a
nevedet. - mondta most már nevetve.
-Na, jó akkor
háromra. - mondtam.
- Oké. Egy - mondta.
- Kettő.
- Három.
- Alicia
Roberts. - mondtam a "becses" nevemet.
- Liam Payne. - mondta.
Bennem ezernyi
érzés kezdett kavarogni. Nem gondoltam volna, hogy pont itt így kell
vele...találkoznom. Sőt! Azt sem gondoltam, hogy találkozok még vele valaha.
-L..Liam - nyögtem
ki a nevét nehezen.
UI.:Remélem tetszett a rész! ♥
