8.

Másnap erős fejfájásra ébredtem, ezért gyorsan magam köré tekertem az első pokrócot, ami a látókörömbe esett és a konyha felé vettem az irányt, hátha imám meghallgatásra kerül és ezek az idióták nem valami lehetetlen helyen tartják a fájdalomcsillapítókat. Szerencsémre (és a srácok szerencséjére is) az első szekrényben megtaláltam a dobozkát, amit kerestem, gyorsan kipattintottam egy bogyót a levélről és a hűtőhöz mentem, hogy kivegyek egy üveg vizet. Ahogy megfordultam észrevettem, hogy már nem vagyok egyedül, a konyhát meghódította egy fekete hajkorona, ami a szokásostól eltérően most összeborzolva mutatkozott. Nyúzott arcát látva rögtön a doboz után nyúltam és felé nyújtottam az előbb kivett vízzel együtt.

-         - Mennyi emléked van az éjszakáról? – kérdeztem, miközben egy újabb üveg vizet vettem magamhoz.

-         - Ne is mondd! – hátrahajtotta a fejét és a gyógyszert a szájába dobta majd ráküldött egy fél üveg vizet - Szinte semmire nem emlékszem! Néhány foszlány van meg.

-         - Akkor gondolom, arra a jelenetre sem emlékszel amit Perrie bemutatkozásnak szánt – mondtam, majd a szám elé tettem a kezem takarva az ásításom – Pedig jó alakítás volt, Grammyt érdemelne! – mondtam mosolyogva, mire Zayn csak értetlenül nézett rám.

-         - Milyen jelenet? Mit csinált? – kérdezte feldúltan.

-         - Hát…a hajam most szerintem bűzlik attól a csiricsáré koktéltól, aminek a maradékát samponnak szánta, és a lábamon egy kékeszöld „tetkó” mutatja a magas sarkújának a méretét – meséltem miközben a kezemmel néha macskakörmökkel jeleztem a történet érettségi szintjét – El ne felejtsem! Tudtad, hogy el akarlak tőle venni? – fejeztem be a homlokomra téve a kezem, jelezve a dolog „drámaiságát”.

-          -Ez volt az utolsó csepp a pohárban! – állt fel idegesen, majd a nappali felé indult. VOLNA, ha nem kapom el még az ajtónál a pólóját

-         - Hééé – nézett rám hátra, majd hátramenetbe kapcsolt, amikor érezte, hogy nem lazul a szorításom – Ezt meg miért kellett?

-         - Oké! – kezdtem – Emlékszem arra, amit a parkban mondtál kettőtök kapcsolatáról. De biztos, hogy a fiúk és a többi lány előtt kéne ezt megbeszélnetek? Ezt csakis a te érdekedben mondom! Bízz, bennem kérlek! – néztem a szemébe.

-         - Igazad van Alicia! Köszönöm. – mondta majd átölelt, mielőtt visszaült volna a konyhapulthoz

-          Na de üssünk, össze valamit mire a többiek felébrednek! – mondtam újult erőre kapva, ahogy éreztem a fájdalomcsillapító hatását – Rántotta és az édesszájúaknak gofri? – kérdeztem Zaynre nézve.

-         - Benne vagyok! – mondta, majd a hűtőhöz ment és elővette a tojást és bacont – Én bevállalom ezt. – jelentette ki az előbb elővett dolgokra mutatva.

-         - Akkor rám marad a gofri! – mondtam sóhajtva, majd előszedtem a szükséges hozzávalókat.

Csendben csináltuk a dolgainkat egymás mellett, egészen addig, ameddig egy hosszú, szőke hajkorona meg nem jelent a konyhaajtóban.

-         - Ez meg mégis mi a fene? – kérdezte már-már idegesítően magas hangon, miközben csípőre tett kézzel pásztázott minket.

-         . Én reggelinek mondanám. – vágtam hozzá unottan, majd folytattam a gofrik sütését.

-         - Miért ti ketten csináljátok? – kérdezte, mire nekem már kezdett felmenni az agyvizem.

-         - Nézd édes szívem! Szerinted van még valaki ébren rajtunk kívül? Nem? Akkor szerinted mégis mi a szarért mi ketten csináljuk? – kérdeztem tőle feszülten, mire Ő csak odament Zaynhez.

-         - Baby hallod milyen hangon beszél velem ez a lotyó? – kérdezte nyávogva, miközben Zayn nyakán lógott, de azért egy gyilkos pillantást megeresztett felém.

-        -  Egy. Teljesen jogosan beszél veled ilyen hangon, hiszen értelmetlen picsaként féltékeny vagy arra, hogy mi ketten csináljuk a reggelit. – kezdte, de láttam rajta, hogy ez még nem minden – Kettő. Ha még egyszer lemered lotyózni, vagy bármivel becsmérelni mered Aliciát akkor mi végeztünk. Nem fogom végighallgatni, hogy ilyeneket mondasz, akár rá, akár Elre vagy Danire.  – mondta, mire nekem leesett az állam, Perrie pedig kiviharzott a konyhából és az ajtócsapódásból ítélve a házból is.
     - Öhm - kezdtem habozva - Köszönöm. - nyögtem végül és felnéztem a most már nyugodtan álldogáló úriemberre.
     - Ugyan már - mondta nevetve - Megérdemelte hogy kiosszam. Ha nem tettem volna még mindig itt picsáskodna és elmenne az étvágyam. Na de gyere terítsünk gyorsan meg. - mondta, majd megfogta a tányérokat. Én meglepettségtől tágra nyílt szemekkel követtem egy tálcával amin a poharak és az evőeszközök ringatóztak.