5. rész

Tudom hogy csak Julcsi kommentelt de azért itt az új rész! ;) Kérlek titeket hogy kommenteljetek vagy pipáljatok! 3!!! komment vagy pipa után jön az új rész!

Visszatekintés: 
És ekkor az a dolog történt amire nem számítottam...

                         ----  ----

Zene

Felébredtem. Egész testem verítékben úszott. Olyan valós volt...félek hogy igazam van és tényleg ez a valóság. Rögtön tárcsáztam Zayn-t aki már a 3. csörgésre fel is vette. 
-Zayn, eltudnál értem jönni? - tértem rögtön a lényegre egyetlen kérdéssel.
-Mi? Miért? Mi történt? - dobálta nekem őket.
-Majd elmagyarázom a lényeg hogy siess, és vigyél el hozzátok! - mondtam remegő hangon - Muszáj beszélnem vele! 
-Rendben már indulok is! - mondta majd letette. 
Én mint akit puskából lőttek ki, rohantam a szekrényemhez hogy kivegyem az első kezem ügyébe kerülő ruhát. (Katt!) Utána még a fürdőbe is beszaladtam és egy gyors fogmosás és fésülködés páros után már a ház előtt vártam hogy Zayn ide érjen. Alig 3 perc várakozás után egy fekete Audi gördült a ház elé. Gondolkodás nélkül beszálltam. De mint kiderült ez rossz ötletnek bizonyult mivel az autóban nem Zayn ült hanem egy harminc év körüli pasi. Miután beszálltam rögtön egy perverz vigyor költözött az arcára. Próbáltam kinyitni az ajtót de ő egy egyszerű gombnyomással bekapcsolta a biztonsági zárat. Kezdtem nagyon megijedni. Ebben a pár napban éltem át életem talán legszörnyűbb élményeit az édesanyám elvesztése óta. Először Liam nem ismer meg, majd a sikátori incidens, most meg ez. Próbáltam feszegetni az ajtót de az csak nem akart kinyílni. Jobb ötlet híján lefejeltem a férfit aki a csodálkozása miatt lelassult és nem tudott megállítani, én pedig ezt kihasználva gyorsan megnyomtam a gombot és szinte kiestem az autóból. A jármű mögött egy újabb ugyan olyan állt meg amiben Zayn ült. Mindent elmeséltem neki, az álmomat és ami most történt. Zayn csak megértően és csendben hallgatta amit mondtam, belőlem pedig az álom emlékére újra kitört a fájdalmas sírás. Ő leállította a motort és átölelt. Nem tudom elhinni hogy egy nap alatt valakiben ennyire meg lehet bízni. Soha nem képzeltem volna hogy egy ilyen melegszívű emberről ilyeneket terjesztenek hogy "terrorista" meg hogy "nincs szíve". Akiket eddigi életemben megismertem talán Liam után neki volt a legnagyobb szíve. Mikor a sírásom szipogássá változott kiszálltunk az autóból, én pedig rögtön a bejárati ajtó felé kezdtem el rohanni ami a tőlem megszokott balszerencsével zárva volt. Szépen le is fejeltem, ami miatt egy kiadós káromkodás csúszott ki a számon. Zayn pedig majd megfulladt a nevetéstől. Amikor kinyitotta az ajtót rögtön elkiáltottam magam, hátha így egyszerűbb lesz megtalálnom Liam-et ebben a hatalmas házban. Liam az emeletről futott le. Láttam hogy a szemei vörösek. Nem tudtam elképzelni hogy miért sírt. Hiszen egy férfi csak akkor sír ha valami nagyon nagy katasztrófa vagy szerelmi csalódás éri. Mikor meglátott szemében meglepődött csillogást véltem felfedezni. Nem tudtam mire véljem ezt a reakciót. De amikor szinte rám ugrott, kezdtem megérteni. Emlékszik! 
-Nem akarom hogy máskor ez történjen! - súgta a fülembe. 
-Azt sem tudtam hogy ez miért történt! - mondtam majd még szorosabban öleltem a nyakát. Éreztem hogy valami nedves folyik végig a hátamon és Liam egyre erősödő ölelését. Nem tudtam elhinni hogy miattam sír. Főleg nem hogy Liam. Azt hittem elfelejtett. Azt hittem hogy már sohasem fogom érezni erős karjait magam körül ahogy átölel. De most mégis itt van. Velem. Soha többet nem szabad elengednem.